Bemutatkozás

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren innen, az Üveghegyen is innen, ott, ahol a kurta farkú kismalac túr, na attól is innen, élt egyszer két gyermek. Kisleányka volt az egyik, a másik fiúcska. Szüleik boldogságban, szeretetben nevelték őket, esténként sok-sok mesét mondtak nékik, hogy szívükkel tehessenek különbséget jó és rossz között. Meg hogy vidámság legyen.

Igen ám, de a fiú nem ismerte a leányt, s a leány nem ismerte a fiút! Cseperedtek szépen, és úgy döntöttek, kitanulják a módját, miként adják át a meséket a későbben született gyermekeknek. Ahogy így tanulták, hát egyszeribe’ összetalálkoztak. Erőst megszerették egymást, egybe is keltek, fészket is raktak. Hozott is nekik a gólya belevalót.
S ha már így együtt voltak, s szerettek mesélni, nyakukba vették hát az országot, s mentek, amerre láttak, s amerre hívták őket. Legelébb a három kismalacról, későbben a gyermekek hídjáról meséltek. Telt, múlt az idő, s azon kapták magukat, hogy még 9 mese belébújt a zsákjukba. Vitték azt is becsülettel! Bábok készültek, megszületett Zöld Péter, Babszem Jankó s a Szorgos lány, lusta lány története is. Új és új díszletek készültek, s az ünnepekről sem feledkezett meg az ifjú pár. Mesefonalat szőttek karácsonyra.

Addig-addig, hogy mire ez az írás papírra vettetik, már több mint másfél ezer mese adatott elő a Majorka Színház által – mert így nevezték el magukat.
A két valamikori gyermek ma is boldogan él, mert nem felejtette el, hogy ő is volt gyermek. Nem is olyan réges-régen. És mindaz, aki nem biztos már abban, hogy mi választja el a jót a rossztól, hallhat tőlük mesét. Az is, aki tudja. Aki gyermek. Erről szól a mese, amibe Téged is hívunk.

Táncsits Maja
Tapolcsányi András